A Diapozitív metódus egy csendes érintésterápiás folyamat, mely során a magzatkorban átélt stresszes helyzetek lenyomatait oldjuk fel.
A gerincvonal lágy érintése és az anyai szívhang együtt egy olyan regressziós állapotot idéz elő,
amelynek hatására a magzati korban átéltek felszínre tudnak jönni.
A magzat pontosan átéli mindazt, ami az édesanyjával történik a terhesség kilenc hónapja alatt.
Az anya stressz-hormonjai az ő vérkeringésébe is bekerülnek, de ennél többről van szó: a baba hallja, „tudja”, ami odakint történik, és sajátjaként éli meg, mivel teljességgel az anya lelkiállapotára van hangolódva. Például ha az anya megijed, a magzat is összerándul. Ezek a nagyon korai emlékek képezik
a „diákat”, az életfilmünk első kockáit.
A születés után következő életszakaszban ismét érhetnek bennünket a magzatihoz hasonló helyzetek. Minden új kihívás hasonlít egy új megszületéshez, minden folyamat a méhen belüli fejlődéshez, vagyis úgy fogunk hozzáállni ezekhez a helyzetekhez, ahogyan magzatkorunkban „megtanultuk”: rendszerint félelemmel, pánikkal, behúzódással, dühvel. Ilyenkor „fényt kap” a régi diakép-emlék, és agyunk újra levetíti a régi történés érzelmi hatását.
Ez mintegy rávetítődik a jelen élethelyzetre, befolyásolja azt. A felnőtt ember pedig értetlenül áll,
és nem tudja, vajon miért okoz benne olyan görcsös félelmet mondjuk egy munkahely váltás, vagy egy párkapcsolat. Lehetetlen szavakkal kifejezni azokat a tudattalan emlékeket, amelyek olyan időszakban váltak a részünkké, amikor még nem voltak annak kifejezésére szavaink, csupán érzések.
Egy kezelés 2-szer 20 percig tart. A talpak belső élén található meridiánvonalak, ún. idősinek mentén haladunk finom körkörös érintéssel, miközben anyai szívhang hallható.
A gerincvonal lágy érintése és az anyai szívhang együtt egy olyan regressziós állapotot idéz elő, amelynek hatására a magzati korban átéltek felszínre tudnak jönni.
Ezek megnyilvánulhatnak szomatikus tünetekben, feltörő érzésekben, képekben, de általában mély reálaxáció, gyakran alvás következik be.
